Az én családom mindig is jóhumorú volt,és ezért a vicc életünk részét képezte.Amire először emlékszem az a gyerekorom előtti időre nyúlik vissza.A nagyanyám a kertben elmerülten készítette a szendvicseket megkente őket vajjal,és nekilátott a szalámit rápakolni a kenyerekre.A pulikutya mögé osont és lenyalintotta a felvágottat anélkül,hogy a kenyerek elmozdultak volna.Szegény nagyanyám fél percig állt ,hogy most kezdte el rakni a szalámit vagy már rátette a kenyerekre?Persze aztán rájött a kutya ravasz cselére.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.