Életem vicces pillanatai

  Sokszor előfordul hogy az ember azon gondolkodik fel sem kellett volna kelnie. Szép reggel a bolti munkában, beszereztem egy új sliccert amivel vághatom a vizek fóliáit és a csomagolások kemény lekötőit. egy vevő jött csak vizet kért én pedig büszkén elővettem a harci eszközt , hogy a szénsavas víz fóliáját egy mozdulattal felvágjam. Nos a mozdulat jó volt a sliccer viszont nem csak a fóliát vágta el, hanem a palackokat is átvitte. a vevő vizesen kapott egy vizet, én meg gazdagabb lettem három lukas szénsavas ásvány vizzel és egy alapos fejmosással is.

Családi kirándulásra mentünk a nap sütött ugyan,de vittünk esőkabátot,mert a sziget viharsarok,ahol az északról jövő viharok akadály nélkül csapnak le..A Duna szabad vízfelületén semmi nem fékezi őket.Anyám és a tesóm nagy piknikre készült hoztak fürdőruhát a napozáshoz,pokrócot meg naptejet,teli hátizsákot finomságokkal.Kiértünk a sziget legvégére, a vízszint lent volt és a kavicsokat forróra melegítette a nap. Csönd volt a kék ég szúrósan kék volt az a vihar előtti csönd amit utálok, de mi vígan voltunk .,Éppen nagyon jól szórakoztunk amikor megpillantottam a felhőt.Azt a felhőt olyan sötét rosszindulatú szürkét ami nem áll meg ez egy viharcella.Mind fürdőruhában menekülni kezdtünk.Javasoltam hogy ne most öltözzünk át egy tomboló orkánban. Át a viharos szélben hajladozó , vagy kitört fákon átmászva ,villámok sűrűjében.Elértük a vashidat ami jól vezeti az áramot,így a villámot is.Mondom anyámnak várjunk kicsit vége lesz ,de anyám rohant tovább rá a hídra. Tulajdonképpen a tesóm sietett a munkahelyére ,gondoltam egy villám mintával a senekén a kórházi ágyba siet vagy a temetőbe.Reszketve futottam utána miközben mellettünk a vízbe két villám is becsapott.Habzott a víz futottam én utáltam az egészet.Ó mondom mi azaz öt perc a vihar végéig ha most ebbe belehalok.De túléltük átjutottunk épen egy karcolás nélkül a jégdarabok csapkodása közben.Én értem először a hév megállóba és a vezető igencsak elkerekedett szemmel nézte ezt a vizes,fürdőruhás lányt a jégesőben ugrálva,nyomában még két vizes alakkal.A vonaton öltöztünk anyám és tesómmal igen érdekes látványt nyújtottunk. Az élet is egy kaland. azt hiszem nem csak én fogok örökre erre emlékezni. boldog újjászületés napot az őrült családomnak....

Nem könnyű csemegepultosnak  lenni főleg ha emberekkel foglalkozik az ember. Egy nénike jött be a boltba szépen kardigánban, őszülő haj, kis szemüveg, lakkozott cipőke. Húzta maga után a banyatankot mint egy rendes aranyos néni. Vártam inkább ő köszönjön először, vagy mondjon valamit,mert nem lehet tudni. Van néni aki azért ordít le mert magázom, és van néni aki azért tépi le a fejemet mert tegezem. Van hogy azt sem tudom mi a hiba amit elkövettem csak ordít ,hogy három gyereket felnevelt stb.

Néni megáll néz néz egyszer csak a mutató ujját előre bökve benyögi : " Kérek felvágottat !..." a döbbenettől megfagyott a vér az ereimben szép néni és megszólal egy barbár primitív banya. Mondtam neki hogy taglalja a harminc felvágottból legalább milyen tipusút szeretne, mennyit milyen vékonyan vágjam semmit nem felelt. Végül vágtam neki húsz deka olaszt elvette és elvonult.

a család ki tudja hanyadik télapós ünnepére készültünk.Kiraktuk a csizmáinkat az ablakba és anyu beterelt minket a szobajtó mögé hogy ott várjunk.Apu átöltözött télapónak állarcot vett és vattát ragasztott az állára.A sebtapaszokhoz használt ragasztószallag pont megfelelt erre a célra.Bedübörgött hogy itt a télapó mire tesó odarohant letépte a szakállát és kijelentette,hogy nem is igazi télapó.Én csak az hallottam anyám mellől,hogy júúúúújúúúújúúú.Apám vörös sebekkel teli arcát tapogatta és jajgatott szerencsétlen.Ezt a jelenetet soha nem fogom elfelejteni az bizonyos.

Csemegepultosnak lenni egészen jó kaland egészen addig amíg nem kaptam egy matuzsálem gépet,amivel szeletelhetek.A dolog magyarázata az,hogy a gépet amivel dolgoztam el kellett vinni feljavitásra.Ez a matuzsálem pedig a javitás idejére előkerült a pincéből.Én nem is léteztem amikor ez már szeletelt,de a köszörű kövét azóta nem cserélhették le.Valami zyírréteg rakódott a kövekre és hosszak kaparás után tettem őket használhatóvá.Akkor végre olyan lett a kés éle köszörülés után mint a csoda.A szerelő aznap amikor elvitte a másik szeletelőt,matuzsálemet is megnézte.Felemelte a burkolatot rápillantott a lucskos köszörű kövekre és elrohant.Így kettesben maradtunk ő meg én a szitkozódó vevőkkel,hogy miért nem hajszálvékony a sonka amit vágunk.Na igen nála a null pont két mm-nél van és a sonkét 1mm vékonyan kell vágni.Matuzsálem eleve kudarc széria lehetett szeletelők szempontjából.Három lába van és vándorol körbe körbe munka közben.A tálca amire a felvágott hullik rövid és leesik róla a cucc amit levágtam.A burkolata úgy van kialakítva,hogy becsípi a szeleteket és összekaszabolja őket.Ezért a visszamaradó nyesedék eléggé sok.Eljutottam arra a pontra hogy vagy ő vagy én de elválunk minnél hamarabb.Csak hozzák vissza azt a másik gépet ááá!!!!

A cicák a világ leg falánkabb állartai.Ha valami ízlik nekik állandóan azt akarják egészen megunásig.Viszont a háromszögletü sajtot imádják.Mindig hoztam nekik és amikor a hívásra mind összegyűltek kiosztottam köztük pár darab krémsajtos háromszöget.Órákig csak ültek és a nyelvüket öltögették.Mintha valami komédiában lettem volna.Én meg csak nevettem és nevettem.Soha nem fogom elfelejteni nekik.

Nem mindig előnyös ha a főnök kissebb nálam.Erre akkor jöttem rá amikor kaptam egy 160 centis főnököt,és én fölé magasodtam a 180 centis magasságommal.Anikor a polc előtt egymás mellett álltunk,és beszélgettünk.Elhallgatott én meg nem éztem lefelé,elgondolkodva akartam utána indulni amikor lentről valaki sikoltozni kezdett,hogy mit csinálsz te őrült!Lenéztem és láttam éppen a főnökömön taposok szegény a polcba kapaszkodott és torka szakatából kiabált felfelé.Volt amikor a bolt elején a rácsot akartuk lehúzni és jött velem monván segít nekem.Elmerülten húzom a rácsot hát  sikoltás onnan lenntről,hogy álljak le mert a fején van a rács én meg taszigálom lefelé.Szóval pár ilyen baleset után már rállandóan lefelé néztem hol is van a főnök nehogy eltapossam .Kifejtette velem életveszélyes együtt dolgozni és elege van.

A zárak átkának hívom ezt amikor oda jutunk,hogy annyira biztosítjuk az ajtót,vagy a kaput,hogy ki se tudunk jutni.A nagybátyámnak ebbe tört bele a kulcsa a szuperzárba.Jó máskor is volt ilyen,de most az én hosszú létrám kellett.Igen ám,de az út oda pont a rendőrség előtt vezet el.Azt hittem igazoltatnak vagy ilyesmi,de csak néztek ahogy felvonulok a létrával a fogjok szabadítására.Bár az arcuk elárulta furcsálják mit rohangálok itt egy lajtorjával,semmit nem szóltak.Oda érve elénekeltem az ó rómeó miért vagy rómeó fordított erkély jelenetét,mertmost a nő szabadítja ki a báttyát meg a feleségét a szomorú fogságból.A szerelő is bejutott és végül minden rendeződött.A rendőrök láthattak visszavonulni a lajtorjával az este

Nagynéném nem lakik messze tőlünk,éppen két utcával arréb kell mennem és megtalálom az otthonát.Sokszor segítettem neki,de voltak vicces pillanataink.Felmenetem hozzá virágot pakolni,és kinntre az erkélyre hordtuk őket,ahol földet kaptak és ellátást.Eltörtem egy két cserepet is,és látszott ez nem az én napom,de azért folytattam a munkát.Amikor azután a bejárati ajtó előtt álló csrepekre került a sor akkor ütött be a baj.Az ajtó kulcsra zárul,de ha becsapódik nem lehet kilincsel nyitni,csak kulcsal.A lábammal próbáltam tartani miközben pakolni is kellett.A néni elfelejette kitámasztani,és becsapódott.Ott álltam teli cserepes virággal és kizárva.Lepakoltunk és lementem a gondnokért,aki drótot hozott és azzal piszkálta ki a kulcsot,hogy vissza jussunk a lakásba.Azt hiszem ennyi elég is volt erre a napra a segítségemből,inkább hazamentem.

A tacsim nagyon édes állat volt.Emlékszem milyen meglepő volt a hangja amikor kicsi kutyaként elrobogott a magas fűben ki se látszott,de vadállati morgással ugrott rá a szomszéd kutyára.Még mikrofon se kellett neki olyan hangosan ugatott mintha egy hatalmas véreb morgott volna.Mindig mindenhol ott akart lenni és mindent megnézni.befogadta az összes állatot amit hazahordtam.A kiscsirkéket is hagyta hogy az oldalán üljenek,egészen addigt a napig,amíg a csirkék felnőttek és a kutyát is bevették a csípés sorrendbe.Azután minden csirkét utált.Ha kiengedtem őket a kertbe,összevissza rohangáltak .Hol a kutya kergette a csirkéket,hol a csirkék a kutyát.Mégsem esett baja senkinek,csak a kertem lett széttaposottabb.Szerettem a kutyámat elvinni újságot hordani.Amikor végeztünk,beültettem a postakocsimba,és tologattam őt mint egy kisbabát.Mindent hajlandó volt megtanulni,de önmagát és az önérzetét nem tagadta meg.Amint másik kutya bukkant fel azonnal belevetette magát a világba megállíthatatlanul.Akkor aztán kiabálhattunk utána amennyit csak akartunk.Emlékszem amikor utoljára belenéztem a szemeibe micsoda bizalom volt benne.

Pontosabban a legidősebb lánytesóm akit imádok.Szóval még kicsi volt és aranyos.Nagyapám maradt vele itthon és elaludt.Anyu és apu vásárolni mentek.Tesó unatkozhatott itthon ezért partvisnyelet ragadott és gondolta szellőztet egyet.Kitörte vele az ablakokat a ház elején és a bejárati ajtón.Talán folytatni akarta,de megjött anyu és apu.Tesóm boldogan rohant eléjük miközben nagyapám kiáltása hallatszott a háttérben,lóbálta a partvisnyelet."Anyu ,apu kitörtem az ablakokat!"Anyám azt mondta úgy nevettek,hogy megszídni se tudták a gyereket,hiába ez a tett olyan meghökkentő volt,hogy dühös se tud lenni az ember.

Annyira jó látni a növények fejlődését,ültetni a palántákat,locsolni.A kertben kipucoltam több területet,hogy megtrágyázzam a földet.Mákot és babot ültettem.Tesóimmal nem hangoltam össze a dolgokat és ők is akartak kertészkedni.Aztán rájöttem hiba volt.Az egyik tesóm keményen melózott ott ahová a bab palántáimat ültettem el.Szegények széttörve rtöpködtek hátrafele a lábaim elé."Mit csinálsz?" kérdeztem a tesót "Gyomlálok vettem magot elültetem."Mit volt mit tenni a babjaimat semmi nem menti már meg.Legalább a mák palánták szépek.Másnap hült helyüket találtam széttörve egy vödörben végezték szegények.A másiktesóm faggattam mire elmondta gazolt és befüvesítette az ágyásomat is.Kész voltam.Attól kezdve mindent megbeszéltem velük mit hol mi palánta és mi gaz.Anyám kertészt hívott és azt mondta lenyiratja a füvet.A virágágyásom ott volt mellette a füves résznek,igaz még zöld levelekkel teli,a virágok sem fejlődnek ki azonnal pik-pak bimbóval teli.Szóval én tévéztem és a kertész végzett,majd elment.Kimentem megnézni a munkáját.Hát nem csak a füvet nyírta le, a virágtöveimet is lenyírta pont három milli magasak voltak.Inkább bementem nyugtatózni magamat.Mondom anyámnak azok a virágaim...voltak.Ó az nem baj majd megnőnek.Persze kihaltak szegények lomb meg hajtás nélkül nem bírták.Tudom ültessek másikat...mmm...mmm...stb. 

Apám idősen tanult vezetni,de megcsinálta az a fő.Nagyon lassan vezette az autóját,de az amit belepakolt hihetetlenebb.Mindenféle ki tudja honnan való játékot akasztott fel benne.Mindenfélét találtam a kesztyűtartóban csak kesztyűt nem lábnélküli barbit,megrágott malacot,lapos fogót,krokodilt stb.Imádtam amikor éppen akkor álltunk meg amikor lefordultunk a főútról,de még a másik sávnál tartottunk és felém jött egy kamion.Az én hajam égnek állt,apám egykedvűen szöszmötölt a kulcsal,hallgatta a sikoltozásomat fel sem vette.Az utolsó pillanatban elindultunk addigra kész voltam.Gyüjtögető mániás és még a kocsit illatosító kis fenyőket is gyüjtötte a visszapillantó tükrön.Fürtben hintáztak.Szerencsére a csomagtarót nem néztem át nem akartam kikészülni tőle.Szóval minden autó ami a keze közékerül az ő kézlenyomatát viseli majd.

Az élet néha olyat produkál,hogy levegőt vennisem merek.Ezen az ominózus napon apámhoz utaztam jókedvűen,és vettem egy üditőt,olyan szénsavas málnaízűt amit szeretek.beálltam a sorba jegyet venni,és elöttem egy nő állt fehér selyemblúzban,igazi gyönyörű selyem ami lágyan omlott alá a vállairól.Én másfél két méterrel álltam arrább,hogy feszegethessem az üditő tetejét,kortyoni pár kortyot.Amint meglazult a kupak a vörös lé áthidalva a blúz és az üveg közti távolságot egy sugárban zúdult a nőre.Énrám egy csepp sem hullott,mintha pont ez lett volna a célpont.Milyen hosszúnak tűnt az idő amíg a nő megfordult,csepegve vörösen,az átfestett selyemblúzban.Egészen összeolvadt az üdítő színével az arcszíne,vagy csak jó a pirosítója?De nem vert meg csak kifejtette a véleményét rólam.Magyaráztam ,hogy én nem így akartam,de ez nem sokat ért.Végül megbocsájtott és a blúzát se fizetette ki velem.Nem is lettem volna hajlandó,nem én csináltam olyan üditőt,hogy vizipisztolynak képzeli magát!

A vevők sokszor mindent kézpénznek vesznek amit a dolgozó mond,de ennyire nem gondoltam volna.A pult legfőbb tartalma a sonka,és legfőképpen a párizsi.A vevő persze nem lát a szemétől mégha elé is teszi az ember az árut.Hiába a rend fegyelem ízzadásig.A kedves vásárló megállt nézett-nézett elgondolkodva hol is van ami a szeme előtt halomba volt rakva,a párizsi rúd amit venni akart.Hozzám fordult ráncos homlokkal"Párizsi van?""Nem nincsen!": poénkodtam azt hittem viccelődik.Aztán döbbenten néztem utána amint sarkon fordult és otthagyott párizsistúl pultostul elképedésestül.Futhattam utána hogy álljon már meg itt van az a hegy ott a pultban mind párizsi!

Új szikét vettem és nagyon elégdett voltam vele,vágtam a fóliákat,csomagolásokat élvezetből is.Végre valami új a melóban.Egy kedves vásárló nem tudta a szénsavas vizet kinyitni és a fóliából kihámozni, én rögtön odaroboktam a friss beszerzésű éles eszközzel,majd én kibontom.Persze lendületből nem csak a fóliát vágtam át,hanem az üveget is és a lé habzón zúdult a kedves vizes vásárlóra.Tessék...Hát nem nagyon örült,de kihámoztam egy sértetlen flakont neki ami nem spriccelt.Ő meg morogva távozott.Utána nem is láttam többet.

Imádok a tesóimmal a nyárban játszani.Állandóan fröcsköljük egymást hiszen a melegben ez a felfrissülés.Ez a folyamat mindig úgy zajlik le,hogy tesó itthon van velem,én megtámadom egy pohár vízzel és leöntöm.Ő egy üveg vízzel üldöz amíg leönthet,én felkapok egy vödör vizet és leöntöm nehogy szárazon megússza a dolgokat.Akkor már az udvaron vagyunk,vizesen és csatakosan.Ilyenkor kerül elő a slag és egymást végleg eláztatjuk amíg megverekszünk kinek a kezében maradjon.Csak keményen nem hagyjuk hogy a hőség lekenyerezzen minket.

Egy iskolás kori élményem van bennem ami nagyon érdekes volt.Apám fenn a Dunakanyarban vett egy telket ami elég vadregényeslett a sok gaztól.Ott akartunk sátrazni tesóval.Kapott egy csodás hőszigeteléses sátrat amivel hencegni akart.Készültem hoztam ételt,vizet,konzervet,fürdőruhát is.Csak két napra elegendőt,de itt laknak apámék a szomszéd településen és oda gyorsan eljutunk ha akarunk.Tesó egy fura számomra gyanús szagú kolbászt hozott.Mondom neki dobja el itt egy májkonzerv.Nem kellett neki,csak azért is beleharapott a kolbászba.Evés után lementünk a Dunapartra a telkeken keresztül,hogy fürödjünk,mosakodjuk,játszunk egyet.Tesó rosszul lett de nem panaszkodott.Apu beszélt egy forrásról ami nem messze van és ott szerezhetünk még ivóvizet.Nem találtam meg,talán az útmutatás nem volt elég világos.Tesóval visszaindultunk,hogy pihenjünk,erre tesónak hirtelen megindult a mandula.Berohant a bokrokba,de mert az út szélén volt,nem mert leguggolni rendesen minden autónál felállt és ezzel kivégezte a ruházatát minden csokis lett ami rajta volt.Így büdisen tértünk vissza a sátorhoz.Morogtam,hogy minek állt fel ha egyszer barnázott most minden olyan ami csak rajta volt.Levette a cuccait és szétdobálta a telken.Amiből lehetett kimostuk a maradék ivóvízzel a cuccost.Egy éjszakát aludtunk és összeszedve magunkat hazaindultunk.Ennyit a sátrazásról egy makacs tesóval.

Az öreg néni akihez járok és kötni tanítptt engem,tanárnő volt annakidején.Az osztály aminek az osztályfőnöke volt,bolondok napján kiírta a teremre,hogy elmentünk.A tanárnő nem szólt semmit,csak leült az asztalához,beírta az anyagot és másnap jól kiszórakozta magát a tanulókon,hogy nem tudják az anyagot.Eltelt egy év és a tanárnő tudta hogyan adja vissza a tavalyi pofont a diákjainak.A diákok imádták a kémiai órákon a kísérleteket.Olyankor a tanárnő a szertáros tanulókkal a szünetben előkészíti az üvegeket és a kémiai anyagokat amikkel kísérleteznek,meg ami eszközmég kell hozzá.Most is felüzent,hogy osztálykísérlet lesz, a teremben várjanak rá.A teremben mindenki fegyelmezetten állt és várt.A tanárnő belépett és közölte a szokásos menetrend szeint írják fel,hogy első kísérlet,mit tapasztalnak.Második kísérlet mit tapasztalnak.Már éppen a harmadik nem létező kísérletnél tartottak amikor az egyik tanuló felkiáltott:" hát nem veszitek észre a tanárnő a bolonját járatja velünk nincs is kísérleti anyagunk!"A teremben mindenki ordított és kacagott még ilyen április elseje sem volt a tanár szúrt ki velük és ők jól bedőltek neki!

Ez nem is volt olyan vicces abban a pillanatban amikor megtörtént.Tele voltam pakolva kihordani valóval,a bal kezemben a tacskóm póráza volt és felkészültünk a leszállásra.A soffőr beletaposott a fékbe a megállóban,talán véletlenül.A repülésnek ezt a módját életemben először próbáltam.Mivel nem kapaszkodtam elterültem mint a Nagyalföld a lépcsőn kiterítve a kihordani való között.A kutya ha nincs a póráz berepült volna a pilóta fülkébe és felkenődik a szélvédőre matricának.Szegény elkerekedett szemekkel kalimpált.Megálltunk végül is csak nehezen.Lekászálódtam a remegő állattal a kocsival és az újságokat szedtem össze bánatosan.Szegény soffőr leszállt bocsánatot kérni szinte hajlongott hogy ő nem akarta ennyire lenyomni a féket.Nem bántottam,nem jelentettem fel,végül is sértetlenül túléltem a kutyámmal a dolgot.

Egészen kicsi baba voltam járni nem tudtam,de ez nem akadályoz engem.Anyám levitt a Dunapartra kipakolt a szatyorból,leterítette a plédet és engem maga mellé ültetett a homokba elfordult valamiért és amikor visszanézett rémülten látta nem vagyok ott mellette.A homokban lefelé a víz felé két szív alakú párhuzamos mélyedés húzódott és én a víz szélén pancsiztam.A popsimon csúsztam le ha már járni nem tudtam.Csak szegény anyámnak ez nem volt vicces.

Nem tudom mi volt velem a munkám egészen lefoglalt és dolgoztam a pultom mögött.Felnéztem egy ember állt ott,aki nem is tudom olyan csúnyácska nőnek tűnt azzal a ritkás szakállával.Mint egy hormonzavaros.Kérdeztem tőle mit parancsol hölgyem?Mire a nő férfihangon kávét rendelt."Jaa maga férfi tisztára olyan mint egy nő!"A pasas színváltó lett és még kifelé is kísérte a nevetés szegény magában motyogott kezében a kávéval.Többé nem jött hátra főleg ha én voltam ott a pultnál.

Dolgoztam egy boltban amely adóságokkal küszködött.A főnök már részletben adta a fizetésemet,és áruszállítás sem volt rendesen.Hozott árut és el kellett osztani a kekszet háromfelé.Hozott rágókat és mindent háromfelé kellett osztani.Mindenből hiányzott,főleg az alapvető árucikkekből.A vécépapír is elfogyott és a helyén széthúztam a tamponokat.Jött egy fiatalember és zavarodottan állt meg a polcon egy sorban végig állított tamponok előtt.Vécépapír nincs?Ja na igen pedig ez is nedvszívó...

A barátommal kettecskén éppen el voltunk foglalva a szobámban.A dolgok kellős közepén anyám berikoltott az ajtón át:"Nem mentek dugványozni a kertbe?!"Mire a barátom:"De mennénk csak ott mindenki előtt csinálni...!?"

Benn a munkahelyemen az egyik relé meghibásodott és lecsapta a vezetékeket.Minden leállt főleg a hűtők,amik tele voltak áruval és odakinn nyári meleg volt.Segíteni akartunk a helyzeten,a kapcsoló táblát nyomkodtuk buzgón.Vissza is állt a villany,de nem tudtuk,hogy a táblán volt a kályha villanykapcsolója is beépítve,mivel senki nem írta rá mi micsoda.Kinn negyven fok,benn már hatvannál tartottunk,a főnök rikotozott,hogy miért meleg a fűtőtest.Jöttek az ügyfelek:"Te itt olyan meleg van benn nem szellőztettek?"Mi ízzadtan pihegtünk mint egy szaunában.Kiderült a főnök nem tudja hogyan kell kikapcsolni a fűtést.A boltvezető mondta meg telefonon aki nem volt itthon pont utazott.A főnök közölte miattunk fog az autók elé feküdni,hiszen odakinn tombol a hőség.Egy napba tellett amíg a kikapcsolt fűtőtestek kihültek és visszaált a rend.