Először jártunk arra tesó meg én kettesben.A nap sütött,hűvös nyárvégi idő volt,minden passzolt egy jó kiránduláshoz.A szentedrei hév vitt a buszhoz ami felhozott minket gyönyörű tályon át.Lovas tanyák,erdők,kirándulók mindenütt.Az ember alig tud betelni élményekkel.Fenn a kőnél csodálatos sugárzást éreztem és tesó a térképet nézegette a szendvicsek eszegetése közben.Azt mondta ez a könnyű út amin kirándulhatunk egyett.Azt nem tudom miért könnyű Dömös irányában derékszögű lejtőkön botladozni,de gyakran szídtam szegényt magamban.A Rám szakadék másik végét lentről már láttam.Akkor olyan vizes volt,hogy mezítláb mászkáltam benne.Most száraz volt ugyan,de a "könnyű"kifejezés nem illett ide.Visszafelé a földön húztuk a nyelvünket,egy tisztáson pihegtünk,erre minden erre haladó tőlünk kérdezte merre járnak.Tök jó most járunk itt először,de mondjuk meg.Vissza érve a buszoknál egy táblát pillantottam meg,könnyű utak,nehéz utak,nagyon nehéz utak.Persze amit tesó választott a legnehezebb meredekek közé tartozott jellemzően.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.