Az élet néha olyat produkál,hogy levegőt vennisem merek.Ezen az ominózus napon apámhoz utaztam jókedvűen,és vettem egy üditőt,olyan szénsavas málnaízűt amit szeretek.beálltam a sorba jegyet venni,és elöttem egy nő állt fehér selyemblúzban,igazi gyönyörű selyem ami lágyan omlott alá a vállairól.Én másfél két méterrel álltam arrább,hogy feszegethessem az üditő tetejét,kortyoni pár kortyot.Amint meglazult a kupak a vörös lé áthidalva a blúz és az üveg közti távolságot egy sugárban zúdult a nőre.Énrám egy csepp sem hullott,mintha pont ez lett volna a célpont.Milyen hosszúnak tűnt az idő amíg a nő megfordult,csepegve vörösen,az átfestett selyemblúzban.Egészen összeolvadt az üdítő színével az arcszíne,vagy csak jó a pirosítója?De nem vert meg csak kifejtette a véleményét rólam.Magyaráztam ,hogy én nem így akartam,de ez nem sokat ért.Végül megbocsájtott és a blúzát se fizetette ki velem.Nem is lettem volna hajlandó,nem én csináltam olyan üditőt,hogy vizipisztolynak képzeli magát!