Életem vicces pillanatai

Családi kirándulásra mentünk a nap sütött ugyan,de vittünk esőkabátot,mert a sziget viharsarok,ahol az északról jövő viharok akadály nélkül csapnak le..A Duna szabad vízfelületén semmi nem fékezi őket.Anyám és a tesóm nagy piknikre készült hoztak fürdőruhát a napozáshoz,pokrócot meg naptejet,teli hátizsákot finomságokkal.Kiértünk a sziget legvégére, a vízszint lent volt és a kavicsokat forróra melegítette a nap. Csönd volt a kék ég szúrósan kék volt az a vihar előtti csönd amit utálok, de mi vígan voltunk .,Éppen nagyon jól szórakoztunk amikor megpillantottam a felhőt.Azt a felhőt olyan sötét rosszindulatú szürkét ami nem áll meg ez egy viharcella.Mind fürdőruhában menekülni kezdtünk.Javasoltam hogy ne most öltözzünk át egy tomboló orkánban. Át a viharos szélben hajladozó , vagy kitört fákon átmászva ,villámok sűrűjében.Elértük a vashidat ami jól vezeti az áramot,így a villámot is.Mondom anyámnak várjunk kicsit vége lesz ,de anyám rohant tovább rá a hídra. Tulajdonképpen a tesóm sietett a munkahelyére ,gondoltam egy villám mintával a senekén a kórházi ágyba siet vagy a temetőbe.Reszketve futottam utána miközben mellettünk a vízbe két villám is becsapott.Habzott a víz futottam én utáltam az egészet.Ó mondom mi azaz öt perc a vihar végéig ha most ebbe belehalok.De túléltük átjutottunk épen egy karcolás nélkül a jégdarabok csapkodása közben.Én értem először a hév megállóba és a vezető igencsak elkerekedett szemmel nézte ezt a vizes,fürdőruhás lányt a jégesőben ugrálva,nyomában még két vizes alakkal.A vonaton öltöztünk anyám és tesómmal igen érdekes látványt nyújtottunk. Az élet is egy kaland. azt hiszem nem csak én fogok örökre erre emlékezni. boldog újjászületés napot az őrült családomnak....