Életem vicces pillanatai

Amikor a vendéglőt nyitották,sok japán és kínai vendég jött,mire a pincér gondolva senki se érti,hajlongva mondogatta"Kapd be a faszt!"Egy csomó emberke nem tudva mit jelent buzgón hajlongott,köszöngetett.Az egyik japán meg sem hajolt csak villámló szemmel felelt vissza:"Kapd be te!"

Barátom pincér és volt neki egy kolléganője,aki egészen kicsi volt.Mondta neki:"Te Mari tudom az új beceneved!""Igen és mi az?""Pindur elöl pin,hátul dúr!"A koleganő dühösen rohant a főnökéhez "Azt mondta elöl pin vagyok és hátul dur!"Persze a főnök röhögött nem is jutott szóhoz.

Először jártunk arra tesó meg én kettesben.A nap sütött,hűvös nyárvégi idő volt,minden passzolt egy jó kiránduláshoz.A szentedrei hév vitt a buszhoz ami felhozott minket gyönyörű tályon át.Lovas tanyák,erdők,kirándulók mindenütt.Az ember alig tud betelni élményekkel.Fenn a kőnél csodálatos sugárzást éreztem és tesó a térképet nézegette a szendvicsek eszegetése közben.Azt mondta ez a könnyű út amin kirándulhatunk egyett.Azt nem tudom miért könnyű Dömös irányában derékszögű lejtőkön botladozni,de gyakran szídtam szegényt magamban.A Rám szakadék másik végét lentről már láttam.Akkor olyan vizes volt,hogy mezítláb mászkáltam benne.Most száraz volt ugyan,de a "könnyű"kifejezés nem illett ide.Visszafelé a földön húztuk a nyelvünket,egy tisztáson pihegtünk,erre minden erre haladó tőlünk kérdezte merre járnak.Tök jó most járunk itt először,de mondjuk meg.Vissza érve a buszoknál egy táblát pillantottam meg,könnyű utak,nehéz utak,nagyon nehéz utak.Persze amit tesó választott a legnehezebb meredekek közé tartozott jellemzően.

Kismaroson a kisvonattal utazni akartunk egy megállót,kiváncsiságból.Apu,nővérem,féltesó és én.Arra a Morgó patak csörgedezik,és nagyon kevesen járnak arra.A kalauz csodálkozva nézett ránk mit akarunk mi arra felé?Még a jegyet is vissza adta ki se lyukasztotta nekünk.Leszálltunk és az erdő széle felé mentünk.A patak csörgedezett megszokottan a házak mögött a maga útján.Én rohantam előre,mert találtam egy utat az erdőbe,de tele volt csalánnal.Féltesó utánam rohant a rövid nadrágjában és sikoltozni kezdett a csalán marása miatt.A nővérem éppen a patak szélén egyensúlyozott,hogy átkeljen rajta.A sikoly miatt megcsúszott és félrelépett bele a patakba.A nadrágja is elszakadt.Mentünk visszafelé vizesen,szakadtan,káromkodva a nővérem,a féltesóm vakaródzva,én meg az apám nevetve.Ha eddig nem tudtam miért Morgó a patak most már látom.Tele van csalánnal.

Balatonszepezd nem a legjobb hely,de nyaralni akkor jó ha van kocsid elutazni olyan helyre ahol van mit csinálni.Mivel mi mindig is gyalogoltunk,a tesómmal ide is így mentünk.bejártuk a települést és felfedeztünk egy piacot,ami csak délelőtt van nyitva és három korhadó asztalból áll.Azt hiszem egyszer sikerült nem elaludnunk és vásárolni ott.Felmentünk hát a hegyre a telkek közé kirándulni.Felfedeztük,hogy itt mindenhol magánterület van.Bárhova kanyarodtunk mindenütt magánterület és sehol olyan út ami közterületnek számít.Vajon hány túrista tévedt el véglegesen errefelé és tűnt el örökre ha a tulajok leütötték őket.Most is egy loncsos kutya szegődött mellénk.Egy utat követtünk,de nem találtuk a turistajelzések folytatását.Az út végén magánterület,a loncsos kutya felesége és a gazdájuk egy nő a telkével és a házával.Mondta ,hogy rendszeresen jönnek ide turisták,akik elvesztik ezen a ponton az utat.Amikor még pelenkás volt akkor festették fel a turista jelzéseket.Ezek a hírek tényleg szívderítőek voltak.Átvezetett a telkén egy útra ahol volt pár jelzés.Tovább mentünk és megtaláltuk az erdőt ami nagy hír volt ennyi mászás után.Legyek,minden mennyiségben jöttek.Még jó hogy szemüvegben voltunk mind a ketten.A térkép tavat jelölt egy kiszáradt mocsár helyén,amiből fadarabok álltak ki.Valami házikó romjait is láttuk mintha élet is lett volna erre.Egy őz majdnem a nyakunkba ugrott amint meglátott minket.nem sok embert láthatott errefelé.Mentünk visszafelé egy másik úton hátha az levisz minket a településre.Amint kiláttunk a fák alól feltűnt,hogy a tó a hátunk mögött van és távolodik.Ha így megyünk tovább,a Balaton felvidéken fogunk bolyongani.megfordultunk és lementünk az úton.Sokkal jobb volt lefelé és hamar hazataláltunk a nyaralóba.Soha többé nem kirándulok Szepezden.

Gyerek voltam és kicsi amikor anyám küzdött az ellen,hogy benn tartsuk a macskákat a szobában.Mivel ez nagy barna,büdös dolgokkal is járt.Este volt és jött ellenőrizni minket.Nem látott állatokat,de amikor kiment a ruhás szekrényből kaparás hallatszott és egyéb jellegzetes hangok.Volt mit pucolni a ruhák közül,lehet mi jártunk pórul.

Amikor faterral gyümölcsöt szedtem,ő egy öreg lérára mászott fel.Nagyon szépen egyensújozott rajta,de olyan korhadt volt,hogy elkezdett fokonként eltörni alatta.A kutyája amúgy is szenilis volt és látva a bajt körberohant és jól belemart a lábamba.Ott áltam meredten él e az apám két méter zakatolás után.Erre megharap azaz állat.Nagyon abszurd helyzet.

Az én családom mindig is jóhumorú volt,és ezért a vicc életünk részét képezte.Amire először emlékszem az a gyerekorom előtti időre nyúlik vissza.A nagyanyám a kertben elmerülten készítette a szendvicseket megkente őket vajjal,és nekilátott a szalámit rápakolni a kenyerekre.A pulikutya mögé osont és lenyalintotta a felvágottat anélkül,hogy a kenyerek elmozdultak volna.Szegény nagyanyám fél percig állt ,hogy most kezdte el rakni a szalámit vagy már rátette a kenyerekre?Persze aztán rájött a kutya ravasz cselére.